Imádom a január 1-ét. Ahogy ilyenkor belelapozok az üres naptárba, minden porcikámat átjárja a lehetőségek tánca. 365 kitöltetlen, üres lap, 365 nap lehetőség. Csak rajtam múlik, hogy mivel töltöm meg! Ilyenkor egy napot azzal szoktam tölteni, hogy mérlegelem az elmúlt évemet és megtervezem az előttem állót.

Mérlegelek, hogy mi volt az előző évem tanítása, mi mindenért vagyok hálás, mit valósítottam meg a terveimből és mit nem. Miben változtam, merre tartok, melyik kapcsolatom mit tanított, honnan indultam év elején és hova jutottam év végére.

Tervezek, hogy mit szeretnék egy év múlva ilyenkor látni magam körül, sőt, nem is annyira magam körül, mint inkább magamban. Hogyan látom magamat 365 nap múlva. A körülmények úgyis hozzám rendeződnek.

Fontos a tervezés, fontos, hogy legyenek céljaink, amik motiválnak, visznek előre az utunkon, ugyanakkor ebben is rugalmasnak kell maradni. Teret kell hagyni az élet spontán csodáinak, teret kell hagyni Belső Vezetőnknek, aki terelget az utunkon, aki pontosan tudja mi a legjobb nekünk.

Hiába tervezem például, hogy év végére milliomos leszek, ha az nem szolgálja lelki fejlődésemet, nem fog megvalósulni. Vagy nem olyen formában, ahogyan én gondoltam. A leírt szónak azonban hihetetlen teremtő ereje van, így óvatosan is kell bánni vele, mit írunk le, mert sokszor amit mi materiális síkon gondolunk, az egy magasabb síkon, szimbolikusan teljesen mást jelent és teljesen más formában fog megjelenni életünkben kívánságunk. Lehet, hogy fel sem ismerjük, hogy ezt mi teremtettük, mi kívántuk magunknak.

Volt egy év, amikor alig mertem elolvasni mit terveztem arra az évre. Féltem, semmi nem valósult meg a terveimből. A félelmem nem volt alaptalan, tényleg szinte semmi nem valósult meg. Legalábbis nem olyan formában, ahogy azt előző évben gondoltam, amikor papírra vetettem a terveimet. Ez a felismerés azonban óriási megkönnyebbülést jelentett, mert amik történtek, ami felé vitt az élet, az sokkal, de sokkal jobb volt annál, amiket előző évben leírtam. Rugalmas voltam, hagytam magamat vezetni, figyeltem a belső hangomat és nem ragaszkodtam a leírt elképzelésekhez. Csak lépkedtem előre apró lépésekben és figyeltem magamat. Figyeltem mi bontakozik ki bennem és ezáltal körülöttem.

Csodálatos így létezni!

Ekkor azt gondoltam, milyen fölösleges ez az egész évértékelés, évtervezés!  Hiszen annyit változunk egy év alatt, hogy lehet, hogy év végére már megkönnyebülés tudomásul venni, hogy semmi nem valósult meg, akkor meg minek az egész?! Egyszerűen csak éljünk, létezzünk!

Ugyanakkor azóta megtapasztaltam ezt:

“Koncentrálás és elengedés. A kettő együtt hozza meg az eredményt. Koncentrálás elengedés nélkül görcsösséget eredményez, elengedés koncentrálás nélkül pedig céltalanságot. A kettőt együtt alkalmazva, viszont csodákra vagy képes! Koncentrálj, fókuszálj, tudd, mit akarsz, majd engedd el, bízd rá magad Istenre, történjen, aminek történnie kell!”

A tervezés a koncentrálás, a rugalmasság meg az elengedés.

Így némiképp ugyan változtattam az évtervező szokásomon, de azóta is fontos része az életemnek.

Csöndesedj el, mérlegeld az elmúlt évedet, és tervezz az idei évre! De maradj rugalmas és figyeld, ahogy megtelik a naptárad 365 napnyi csodával!