szivarvany

Ha megtanuljuk kellő távolságból szemlélni az életet, meglátjuk a hétköznapi dolgok mögött rejlő csodát. Beszűkült tudatunk korlátoz. Vegyünk példaként egy betegséget. Beszűkült tudatunkban ez egy negatív történés. Bosszankodunk miatta, azt érezzük, büntet minket a sors. Ha képesek vagyunk hátralépni párat és onnan megvizsgálni ugyanezt a történést, maris láthatjuk, hogy betegségünk iránytűként szolgál életutunkon. Tudatalattink így jelez nekünk, merre van a helyes irány, merre van a boldogságunk. Ha mindezt észrevesszük, maris latjuk, hogy betegségünkért hálásnak kell lennünk, hiszen éppen boldogságunkat, kiteljesedésünket szolgálja. Ez éppen olyan, mint amikor nagyon közel állsz egy tárgyhoz és csak egy apró részletet képes befogadni a szemed. Így a leghétköznapibb tárgy is teljesen más értelmet nyerhet. Míg ha távolról szemléled, látod egészben. Vagy, mint amikor az első sorba kapsz csak jegyet a moziban és nem látod át a teljes vásznat. Senki nem szeret itt ülni, mert fontos részletek mellett mehetünk el, éppen amiatt, hogy nem kellő távolságból nézzük a teljes egészet, hanem csak egy apró részletet tudjuk befogni.