Azt hisszük, attól vagyunk hasznosak, ha dolgozunk reggeltől estig, sok pénzt keresünk és termelünk másoknak. Ha véletlenül van egy olyan napunk, amikor ebben az értelemben nem végzünk hasznos tevékenységet, este nyomasztó érzéssel fekszünk le, hogy haszontalan napunk volt, nem haladtunk a dolgainkkal. De tényleg ettől kell, hogy fontosnak érezzük magunkat? Tényleg ez a hasznos? Miért van az, hogy az később kezd el nyomasztani, hogy nem beszéltem a családommal, nem öleltem meg a páromat, nem játszottam egy jót a gyerekemmel, nem mentem el a friss levegőre mozogni egy jót vagy csak milyen rég kényeztettem magamat egy jó könyvvel… Volt egy napom a héten. Tökéletes nap volt. Csodálatos napfelkelte, kényelmes reggeli a párommal, egy kis szépítkezés a körmösnél, séta a városban, napsütésben, zenét hallgatva, ebéd a barátnőmmel, szülinapi délután kedvenc 3 évesemmel és egy nagy csapat gyerekkel, a nap megkoronázásaként pedig vacsora és egy kis világmegváltó traccsparti nagyszüleimmel. És nagyon hasznosnak éreztem a napomat! Azokkal töltöttem, akiket szeretek, jókat beszélgettünk, nevettünk, szeretetet adtunk egymásnak. Mi van, ami ennél fontosabb?? Az ilyen napok után érzem magam igazán hasznosnak!:) Vegyük észre, mik az igazán fontos dolgok!