Az elmúlt években sokszor találkoztam a ‘tudatos teremtés’ kifejezéssel. Mindig volt valami, ami nem stimmelt nekem ebben a szóösszetételben. Próbáltam megfogni, megfogalmazni, mi is ez, de valahogy mindig hiányérzetem volt.. Az igazi felismerés ma reggel érkezett meg.
Szívünkkel teremtünk. Szívünk rezgései azok, amiket kisugárzunk a környezetünkbe. Szívünk rezgéseivel alakítjuk magunkat és környezetünket. Szívünk rezgéseivel vonzunk be az életünkbe embereket, helyzeteket. Ezért nem megy a teremtés tudatosan. Hiába fókuszálok valamire tudatosan, hiába csinálom az összes “módszerét” a tudatos teremtésnek, ha nem a szívemből jön, ha nem rezeg együtt a szívemmel a kívánságom, nem fog megvalósulni.
Sokszor csapjuk be magunkat, sokszor hisszük valamiről, hogy szívből szeretnénk. A legklasszikusabb példa a lottó ötös. 100-ból 99 ember azt mondaná, hogy igazán szeretné. Pedig nem… Ha így lenne, meg is kapná. Amikor szívünk együtt rezonál egy kívánságunkkal, az olyan, mint a szerelem. Szerelmesek vagyunk a kívánságunkba. Egész testünkben, lelkünkben furcsa bizsergést érzünk. Úgy érezzük, nekimennénk a világnak, megölelnénk mindent és mindenkit. Egybeolvadunk a mindenséggel, hála járja át minden porcikánkat. Nem a kívánságunk megvalósulásakor. Már előre. Mert tudjuk, hogy megvalósul. Nem a gondolatunknak van teremtő ereje, hanem a szívünknek. A tudatos teremtés a szívünkből történik!